Támogatni kell azokat az európai politikákat, amelyek az európai kulturális örökséget a gazdasági és társadalmi fejlődés tényezőjévé kívánják tenni, emellett támogatni kell az ismereteket, a különböző kultúrák tiszteletét, valamint az európai polgárság és az Európai Unió közös értékeinek tudatosítását. 

A turizmushoz és az örökséghez kapcsolódó szakemberek hozzájárulhatnak ahhoz a kihíváshoz, hogy dinamikus örökséget hozzanak létre, azaz valódi erőforrást, amely a lakosság örömére és használatára szolgál, miközben fenntartható. Szükség van örökség-közvetítőkre, akiket arra képeztek ki, hogy új élményeken és kellemes érzelmeken keresztül segítsék az örökség felfedezését, megismerését és megbecsülését, ami a látogatók valódi érzelmi kötődését eredményezi, ami ezt a szakterületet intelligens eszközzé teszi Európa kulturális örökségének értékeléséhez, megőrzéséhez és kezeléséhez.

Az európai szakképzés különböző profilokat mutat, de mindenképp szükség van a vidéki örökségre szakosodott képzésekre. A városokban gyakoriak az idegenvezetők, szemben a vidékkel. Amikor a turisták vidéki területekre látogatnak, általában az aktív turizmust, a gasztronómiát és a nyugalmat keresik, azonban a vidéki területeken van egy rejtett hagyomány, egy feltáratlan örökség, amelyet ugyancsak előnyös lehet feltárni, hogy megmutassuk a vidék globális előnyeit.

Az örökség nagy lehetőséget kínál a vidéki területek újjáélesztésére és a vidék elhagyatottságának megállítására. Az EU számos vidéki területe a mezőgazdasági termelési rendszerben és más gazdasági tevékenységekben bekövetkezett változásokkal szemben alternatív fejlesztési stratégiaként a turizmus felé fordult. A vidéki kulturális turizmus óriási növekedési és munkahelyteremtési potenciállal rendelkezik, ezért fontos, hogy a szakemberek új készségeket sajátítsanak el, és mindenki számára javítsák a képzéshez és a képesítésekhez való hozzáférést, ami a fiatalok minőségi foglalkoztatásának előmozdítását jelenti, különösen a vidéki területeken.

Végezetül, forrásokat kell biztosítani a szakképzések folyamatos szakmai fejlődéséhez, a szakképzési oktatók/tanárok/tanárok számára gyakorlati képzési anyagok és eszközök kidolgozásával, gyakorlati módszertannal és példákkal, amelyek megkönnyítik a tanítás-tanulás folyamatát, tekintettel az európai örökség valódi ismeretének előmozdítását célzó stratégiák szükségességére, mivel csak az örökség kulturális értékének a polgárok általi kisajátítása révén lesz a fenntarthatóság horizontja.